A gyakorlatban az új találmány eleinte csak egyes közvetlen összeköttetések létesítésére szolgált. Az elsõ ilyen távbeszélõvonal már 1877-ben épült Bostonban, ezt követte nyomban a Bell Telephone Association megalakulása, és ezzel megkezdõdött a távbeszélõnek rohamos elterjedése Amerikában.

A távbeszélõ általános használatba vételének nagy lökést adott a központi kapcsolás, tehát a távbeszélõközpont alkalmazása, melynek gondolata Puskás Tivadar (1844-1893) hazánkfiától, a zseniális és sokoldalú feltalálótól származik; ezt állítja róla maga Edison, akinek PuskásTivadar 1875. óta huzamosabb ideig munkatársa volt és akivel együtt dolgozott a távbeszélõnek ily irányban való kihasználásán. Erre vonatkozólag néhai Fodor István, a Budapesti Általános Villamossági Rt. volt vezérigazgatója, a Balla Ignác által szerkesztett és 1912-ben kiadott Edison-tanulmánynak, Edison és a magyarok címû fejezetében a következõket írja: Puskásról ezeket mondta nekem Edison: Én a magam részérõl kezdetben nem láttam többet a telefonban, mint valami újabb távírófélét, melynek révén egyik állomásról a másikra híreket lehet továbbítani. Amerikában eredetileg a telefon csak arra lett volna hivatva, hogy pótolja azokat a távírókészülékeket, melyek a tõzsdei érdekek miatt bizonyos számra redukálódtak. Puskás volt az, aki kifejtette azt a tervet, hogy a telefont a nagy nyilvánosság részére is hozzáférhetõvé kell tennünk. Oly központot tervezett, melybe tetszés szerinti számú elõfizetõ kapcsolható be, és melynél a beszélgetéseket a telefonközpont alkalmazottai irányítanák. Az A nevû elõfizetõ tehát ne csupán B nevûvel beszélhessen, mint eddig, közös vonalon, hanem A éppen úgy érintkezhessen B-vel, mint C, D stb. nevû elõfizetõvel. A telefonbeszélgetések irányítása tehát Puskás Tivadar ideája volt. Ez körülbelül 1877-ben történt.

Hogy ez tényleg így volt, azt Edison azzal is dokumentálta, hogy a Puskás Tivadar fivére özvegyének, Puskás Albertnének adott arcképére sajátkezûleg írta rá, hogy Puskás Tivadar volt az elsõ ember, aki a távbeszélõ részére a központ eszméjét felvetette. A kép eredetije a Puskás-család birtokában van, reprodukciója a Hankó Vilmos szerkesztésében megjelent Universum 1911. évi kötetének 363. oldalán található.
Puskás Tivadarnak számos egyéb találmánya is volt, melyek közül több a távbeszélõ tökéletesítésére vonatkozott. Itt csak a telefonhírmondót említem, melyet legelõször az 1881. évi párizsi elektromos kiállításon mutattak be. Az Operaházban a sugótól jobbra és balra Ader-féle transzmitterek voltak elhelyezve, melyek közvetítésével a kiállítási csarnokokban felállított telefonfülkékben a közönség, belépési díj ellenében, néhány percig hallgathatta az elõadást. Errõl a Budapesti Hírlap 1881. évi szeptember 12. számában Dalmû telefon címmel megemlékezik. Hogy Puskás Tivadar az 1882. január 30-án, a pesti Vigadóban megtartott íróbál alkalmával, hasonló módon a Nemzeti Színház operai elõadásának élvezetével kedveskedett a báli közönségnek, az már közismert és többízben került nyilvánosságra.

[Kedl Jenõ: A budapesti távbeszélõ története és úttörõi]