James Watt 1736. január 19-én született a skóciai Greenock városában. Apja ács volt. Már az iskolában főleg a fizika és a matematika érdekelte, a többi tantárgyban bizony nemigen jeleskedett. Szeretett volna magasabb iskolai képzettséget szerezni, családja anyagi helyzete azonban ezt nem tette lehetővé. Hosszú töprengés után úgy döntött, hogy — gyenge fizikumára való tekintettel — a megerőltető testi munkát nem igénylő finommechanikusi foglalkozást választja. 1754-ben optikát és mechanikát kezdett tanulni Glasgow-ban. Egy év múlva felkereste Londonban a matematikai műszereket gyártó Morgant. Itt is sok mindent tanult, s pontosságával, alaposságával messze kitűnt társai közül.
1757-ben megkapta Glasgow-ban az egyetemi mechanikusi állást. Jól felszerelt szertárba került, ahol nemcsak kedvére dolgozhatott, hanem ismereteit is gyarapíthatta, sőt fizikai és kémiai kísérleteket is végezhetett.
A gőzgép gondolatával két év múlva kezdett foglalkozni, eleinte azonban eredménytelenül. Amikor aztán rábízták a Newcomen-féle gőzgép modelljének javítását, nemcsak rendbe hozta a masinát, hanem megkísérelte a modell tökéletesítését is. Megfigyelte, hogy a gép kazánja csak a dugattyú néhányszori felemelkedéséhez elegendő gőzt fejleszt. Azután várni kell, amíg új gőz keletkezik a kazánban. Néhány hónapig törte a fejét, míg 1765 elején rá nem jött a megoldásra, arra ti., hogy a gőznek nem szabad közvetlenül a gőzhengerben lecsapódnia, hanem azt kell biztosítani, hogy a hengerrel összekötött, külön tartályban
cseppfolyósodjék. Így találta fel Watt a gőzsűrítőt (kondenzátort) és nem sokkal később — a hengert mind a két végén födéllel lezárva — a kettős hatású expanziós gőzgépet.

Watt persze nem is sejtette, hogy milyen roppant nagy nehézségeket kell majd leküzdenie, amíg elgondolásait megvalósíthatja. Abban az időben nemigen akadt olyan mechanikus, aki egy bonyolult gépet rajz alapján képes lett volna tökéletesen megépíteni. Azonkívül a megmunkáló gépek sem voltak eléggé pontosak.
Így azután a gőzgép első modelljei bizony nem sikerültek. Wattnak elfogyott a pénze, mire kénytelen volt igénybe venni egy dr. Roebuck nevű orvos, s egyben nagyiparos pénzügyi segítségét. A doktor azonban kikötötte magának a találmány szabadalmi védelmét és a nyereség kétharmad részét. 1769-ben Watt végre szabadalmat nyert "a tüzes gépek tüzelőszükséglet- csökkentésének új módjára". Csakhogy a szabadalom alapján megszerkesztett gép ismét csalódást okozott. A sikertelenségnek nemcsak az volt az oka, hogy a gép fontos részeinek szigetelése tökéletlen volt, hanem az is, hogy a felhasznált anyag nem volt megfelelő. Watt ekkor szakított társával, aki a reá jutó hányadot eladta egy Boulton nevű gyárosnak. Boultonban Watt olyan emberre talált, akitől minden támogatást megkapott kísérleteihez és találmányaihoz, s aki később társa lett az új Boulton és Watt Gőzgépgyárban. Watt fáradhatatlanul dolgozott az oly sok csalódást okozó találmányának tökéletesítésén. 1775-ben sikerült elkészítenie a gép legfontosabb alkatrészét, a gőzhengert, amely valóban működött, úgyhogy a gyár megépíthette az első gőzgépet, s egy évre rá már kettőt. A gépek jól dolgoztak, s erre már mások is felfigyeltek; így ezután a gyár hamarosan felkészült a gépek tömeges gyártására. A nagy siker nem változtatott egy olyan szerény ember életmódján, amilyen Watt volt. Továbbra is tanulmányainak szentelte minden idejét. 1780-ban feltalálta a másolóprést, két évvel később a lendkereket és további két év múlva a fordulatszámot állandósító mechanizmust, a centrifugálszabályzót. 1785-ben Watt munkatársa, Murdock megszerkesztette a hengerben elhelyezett gőzelosztó tolattyút, s ezzel az első használható gőzgép fejlesztése befejeződött. James Watt termékeny élete folyamán számos további találmányt alkotott. Érdemei elismeréséül élete végén sok megtiszteltetésben részesült. Tagjává választotta a Francia Tudományos Akadémia, a londoni Királyi Társaság, díszdoktorrá a glasgow-i egyetem stb.
Watt kétszer nősült. Első házasságából öt gyermek származott, a másodikból kettő, ezek azonban zsenge ifjúságukban meghaltak. Röviddel halála előtt felajánlották neki a nemesi rangot, Watt azonban elutasította. Hű maradt egyszerű származásához és az alkotó munkához, amelyet mindenekfelett szeretett.
1819. augusztus 19-én halt meg Heathfieldben.

Készült: Materny Károly összeállítása alapján