Rezgő lemezek is használhatók hangforrásként (például dob, cintányér). Kísérleti tapasztalat szerint a rezgő lemezeken szintén állóhullámok alakulnak ki. Ennek bemutatására fogjunk be kb.10-20 cm élű négyzet- és ekkora átmérőjű körlap alakú rézlemezeket függőleges, masszív állványba oly módon, hogy a lemezeket a szimmetriapontjukban rögzítjük az állványhoz (a középen kifúrt lemezt például csavarral szorítjuk a fent menetes állványra)
Szórjunk a lemezekre finomszemcsés homokot, majd egyik kezünk ujjaival egy vagy két helyen fogjuk le a lemez peremét, és a gyantázott vonót addig húzzuk a lemez széléhez nyomva (a lemez síkjára merőlegesen), amíg tartósan kialakul valamely kellemesen hangzó hang! Ezt a hangot tartós húzogatással hosszan fenn lehet tartani. A rögzítési helyekről, és attól függően, hogy a vonóval hol keltjük a rezgést, a lemezre hintett homokszemcsék változatos geometriájú csomóvonalak (nyugalmi helyek) mentén rendeződnek. Ezeket az ábrákat nevezzük Chladni-féle porábráknak.