A monokord kifeszített acéldróttal ellátott, kb. 10x10x80 cm méretű rezonátordoboz (ábra). A húr egyik végét célszerű zongoraszeghez erősíteni, hogy a húr feszítettségét hangolókulccsal lehessen szabályozni.

a) Pendítsük meg a húrt! Azt tapasztaljuk, hogy dominánsan jól definiált frekvenciájú hang szól. Ezt hívjuk alaphangnak.
Ezután érintsük meg libatollal a megpendített húr közepét! Ezáltal az alaphangot elfojtottuk. Sokkal halkabban, de jól hallatszik az alaphang oktávja, az előzőnél kétszer akkora frekvenciájú hang. Ha a rezgő húrt harmadában érintjük meg a libatollal, kissé még hallható a háromszoros frekvenciájú hang is. Ezeknek a felharmonikusoknak az összessége alakítja ki a hang sajátos színezetét.
Változtassuk meg a húr feszítettségét, és ismételjük meg a kísérleteket! A feszítés hatására a húr elhangolódik, hangmagassága változik.

b) Vizsgáljuk a monokordon kialakuló állóhullámokat papírlovasok segítségével!
 Középen támasszuk fel a húrt ékkel! A húr egyik felére, egyenlő közökben helyezzünk 2-3 papírlovast, és pendítsük meg a húr másik felét! A papírlovasok leesnek a húrról, mert a két végén rögzített húr minden egyes "szabad" pontja rezeg (egyhurkos állóhullámot keltettünk).