Csőbe zárt levegőben, gázban megvalósuló állóhullámok bemutatására szolgáló klasszikus taneszköz a Kundt-cső. A hosszában egyenletesen szétszórt kevés parafa reszeléket tartalmazó, 80-100 cm hosszú, 2-3 cm átmérőjű üvegcsövét mindkét oldalról fémrúddal ellátott dugattyú zárja el. Ha az egyik rudat középen rögzítjük, és a rúd szabad végét gyantaporos ruhával vagy papírral dörzsöljük, a rúdban longitudinális hanghullámok alakulnak ki,

amelyek a dugattyú közvetítésével rezgésbe hozzák a csőbe zárt gázoszlopot. A másik dugattyú finom elmozdításával elérhető, hogy a csőben állóhullámok alakuljanak ki. Ezt jelzi, hogy a parafa reszelék az ábrán látható módon rendeződik. A legnagyobb amplitúdójú helyeken a reszelék élénk mozgást végez. A rúd két végén csomópontok vannak.
A kísérletet úgy is elvégezhetjük, hogy a dugattyús hullámkeltő rudat gumimembránnal helyettesítjük, és hangforrásként hanggenerátorral megszólaltatott hangszórót használunk.