X. 61. ábra
Amikor a madár nem "működik", a folyékony
éter törzsének kb. felét tölti ki. A madár üvegcső nyakának vége ilyenkor
beleér az éterbe. A kacsa fejét és a törzs felső felét telített étergőz
tölti ki, a két térrészt a csőben lévő folyadék választja el egymástól.
Amíg a test és a fej hőmérséklete azonos, a két gőztér nyomása megegyezik.
A test alsó részében lévő éter súlya magasan tartja a kacsa fejét.
Csepegtessünk vizet a madár fejére!
A víz párolgása lehűti az üvegfalat, és a kacsa fejét kitöltő étergőzt.
A lehűlt gőz nyomása csökken, ezért a folyadékszint egyre feljebb kúszik
az üvegcsőnyakban. Mivel az üvegcső alaphelyzetben is kissé ferde, a nyakban
egyre magasabbra emelkedő folyadék súlya a kacsa fejét lehúzza. Mikor a
madár előrebillen, az üvegcső alsó vége kiemelkedik a folyadékból, a két
gőztér (fej és a törzs) nyomása kiegyenlítődik, és az éter a csőből visszafolyik
a törzsbe. Ekkor a madár keljfeljancsi-szerűen visszabillen.
A játék mozgása folyamatosan fenntartható,
ha a madár elé egy vízzel töltött poharat helyezünk el úgy, hogy az előrebillenő
kacsa csőre beleérjen a vízbe. Ily módon a párolgás folyamatosan hűti a
kacsa fejét, biztosítva ezzel az állandó hőmérséklet-különbséget a fej
és a törzs gőztere között.
A "gép" működésének igazolására állítsuk
a kacsát és a poharat nedves itatóspapírra, majd borítsuk le az egészet
egy üvegburával! A játék mozgása hamarosan megszűnik, hiszen a bura alatt
telítetté váló gőztérben a kacsa fejének párolgása, és ezzel a hűtés is
megszűnik. Ha a burát leemeljük, a mozgás újra megindul.
Cseréljük ki a kacsa elé helyezett
pohár vizet denaturált szeszre! Az alkohol jobban párolog a víznél, ezért
jobban is hűt. A nagyobb hőmérséklet-különbség hatására a játék mozgása
felgyorsul.