Dugaszoljunk be egy ismert V térfogatú
(kb. 5-10 literes) palackot átfúrt gumidugóval. Illesszünk a furatba rövid
üvegcsövet. Csatlakoztassuk ezt gumicsővel nyitott vízmanométerre. Szúrjunk
át a dugón egy orvosi fecskendőtűt. Várjuk meg amíg a palackba zárt levegő
nyomása a külső légnyomással kiegyenlítődik.
Szívjunk a fecskendőbe pontosan ismert
térfogatú, kevés (pl. 1 cm3 ) etilétert. Illesszük a fecskendőt
a dugóba szúrt tűre, és ijektáljuk az étert a palackba. Az elpárolgó éter
gőze p nyomástöbbletet (parciális nyomás) hoz létre, ezért a manométerben
lévő folyadékszintek előbb rohamosan, majd csökkenő ütemben elmozdulnak.
Jegyezzük fel a maximális szintkülönbséget.
Ismeretes, hogy a gőz p parciális nyomása
a molekulák N számával, a T hőmérséklettel és a gőz által betöltött V térfogattal
a
összefüggésben van, ahol a k a Boltzmann
állandó.
A formulában szereplő adatok értékét
a következőképpen határozhatjuk meg: