Homorú tükör képalkotása

 


 Nagy átmérőjű (d = 20-30 cm), homorú tükör elé állítsunk égő gyertyát! Figyeljük meg a gyertya képét! A gyertya irányából a tükör felé nézve változtassuk a gyertya és a tükör távolságát, és figyeljük meg, hogyan változik a kép! Ha a tárgy a tükörhöz közel - a fókusztávolságon belül - van, a kép a tükör mögött jelenik meg, egyállású, nagyított. Ha a tárgy a fókusztávolságban van, a kép felismerhetetlen, a tükör egész felülete fénylik. Ha a tárgyat tovább távolítjuk, a kép a tükör előtt lesz látható, megfordul, fordított állású és nagyított lesz. A tárgytávolság növelésével a kép mérete egyre csökken, a kétszeres fókusztávolságon túli tárgyakról a tükör már kicsinyített képet ad.
A képek közvetlen megfigyelése után mutassuk meg, hogy a fókusztávolságon túli tárgyakról adott kép nemcsak közvetlenül látható, hanem ernyőn is felfogható.


 Látványos demonstrációs kísérlettel mutatható be, hogy a kétszeres fókusztávolságban lévő tárgyról a homorú tükör a tárggyal azonos nagyságú, fordított állású, valódi képet ad. Nagyméretű, homorú tükör kétszeres gyújtótávolságában helyezzünk el egy, a tükör felé nyitott fekete dobozt! A doboz belsejében a felső lapról művirágcsokor lóg le, a doboz tetején üres váza áll. Világítsuk meg a csokrot erős fényű asztali lámpával. A tárgy megfelelő beállítása esetén a virágcsokor mérethű, fordított állású, valódi képe éppen a doboz tetején álló váza fölött keletkezik (ábra). Szembenézve a tükörrel, úgy látjuk, mintha a vázában valóban virág lenne.