A csúcshatás látványos következménye az elektromos Segner-kerék forgása. Helyezzük a forgórészt szigetelt talpú fém tűcsapágyra, és csatlakoztassuk a tűcsapágyat a Van de Graaf-generátorra! A kerék gyors forgásba jön.
 

A csúcshatás magyarázata a következő. A csúcsokon igen nagy a töltéssűrűség, és emiatt környezetükben rendkívül nagy, inhomogén elektromos tér keletkezik. Ennek hatására egyes levegőben lévő molekulák, ill. a levegőben lévő porszemek, szennyeződések polarizálódnak. Ezeket a csúcs magához vonzza, feltölti, és nagy erővel eltaszítja. A csúcstól nagy sebességgel távozó részecskék hozzák létre az elektromos szelet, visszalökő hatásuk pedig megforgatja a Segner-kereket.
 

Megjegyzés:

• A kerék működtetéséhez gyors töltésutánpótlás szükséges. Ezt az adott körülmények között csak akkor tudjuk biztosítani, ha a generátor rövid, a környezettől jól szigetelt vezetékkel csatlakozik a kerékre.
• A generátor 100 kV nagyságrendű feszültsége mellett az egyszerű szigetelőanyagok már jól vezetnek. Ha az összekötő — egyébként szigetelő anyaggal borított — röpzsinór pl. az asztalhoz ér, akkor sem a "gyertyaelfújás", sem a Segner-kerék kísérlet nem sikerül. Arra is ügyelnünk kell, hogy a kísérleti eszközök közelében ne legyenek élekkel vagy csúcsokkal rendelkező fémtárgyak.
• Az elektrosztatikus Segner-kerék gyorsabban forog, ha föléje földelt fémlapot vagy sűrű szövésű drótszitát teszünk.
• Az elektromos szél keletkezésekor a levegő szigetelőképessége megszűnik, s lényegében az ún. csúcskisülés megy végbe.