René Antoine Ferchault de Réaumur 1683. február 28-án született La Rochelle-ben. Eleinte Bourgesban végzett jogi tanulmányokat, majd 1703-ban átköltözött Párizsba, ahol természettudományi és matematikai tanulmányokat folytatott. Huszonöt éves korában megválasztották a Francia Tudományos Akadémia tagjává, és a majdnem ötven évig tartó tevékeny tagság ideje alatt tizenkét ízben választották meg az Akadémia igazgatójává. Az üléseken hetvenöt eredeti munkáját olvasta fel.
Réaumur érdeklődése néhány matematikai munka közzététele után a zoológia és a technika felé fordult. A zoológiában hosszas kísérletek és megfigyelések alapján számos felfedezést tett. Munkáinak tömegéből említsük csak meg A rovarok történetéről szóló értekezést, amely 1734-től 1742-ig jelent meg Párizsban, hat kötetben. A mű 4000 oldalból, 250 mellékletből és kb. 5000 képből állott. Réaumur ezzel a művével a rovartan egyik megalapítója lett. A hetedik kötet csak 200 évvel halála után jelent meg, és elegendő anyag maradt hátra még egy nyolcadik kötet számára is.
1711-ben fizetett mechanikusként (manapság azt mondhatnánk: technológus mérnökként) alkalmazták az Akadémián, ahol az ő gondja lett az ipar és a kézművesség különböző ágaival foglalkozó művek kiadása. Ebből az időszakból való A kézművesség és a mesterségek leírása című munkája, amelyet halála után, 1761-ben nyomtattak ki 27 kötetben. Réaumurnek számos műszaki és tudományos találmánya volt, amelyekről beszámolt az Akadémián. Ilyenek voltak például a tükörkészítés, a palamegmunkálás, a mesterséges gyöngy előállítása, a vasbányászattal, a papír tulajdonságaival stb. kapcsolatos találmányok.
1722-ben közzétette legfontosabb művét: A kovácsoltvas acéllá változtatásának művészete címen. A munka magában foglalja azoknak a gyakorlati, technológiai kutatásoknak az eredményeit, amelyek megalapozták Franciaországban az acélgyártást. Munkájának érdeme,
hogy tisztázta, mi a szerepe a vas széntartalmának, felismerve, hogy ez határozza meg a vas fajtáját.
1725-ben a horganyzott vaslemez gyártásával foglalkozott, mert ezt eddig Németországból importálták. Kísérleti úton megállapította, hogy a gyártás fontos feltétele a megmunkálandó vas felszínének megtisztítása és a sima felszín kialakítása. Így nagy érdemei voltak egy új termelési ág franciaországi meghonosításában.
Később porcelánkutatásba kezdett. Feltalálta a róla elnevezett Réaumur-porcelánt, amely tulajdonképpen egy porcelánhoz hasonló üvegfajta.
Foglalkozott hőmérők szerkesztésével is. Először szesz később higanyhőmérőt készített, melynek skáláját a víz fagypontjától a forráspontjáig 80 fokra osztotta. Ezt róla Réaumur-skálának nevezték el.
Tanulmányozta a horgonygyártást és a tűgyártást is.
1749-ben kétkötetes munkát adott ki a tojás tartósításáról és a mesterséges keltetésről.
Réaumur műveiből kiviláglik, hogy mélységesen érdekelte a tudományos ismeretek és felfedezések gyakorlati felhasználása, s ebben maga is tevékenyen részt vett.
Az Akadémiához címzett terjedelmes emlékiratában már 1720-ban megfogalmazta, mennyire fontosnak tartja a tudomány és a gyakorlat összekapcsolását. Ez a szempont vezette egész életében.
1757. október 18-án halt meg, Bermondiére-ben.