Zeeman, Pieter (szül. 1865. máj. 25. Zonnemaire, Hollandia – megh. okt. 9. 1943. Amszterdam), holland fizikus; a Zeeman-effektus felfedezéséért a szintén holland Hendrik A. Lorentzcel megosztva kapta az 1902-es fizikai Nobel-díjat.

Zeeman, aki Lorentz tanítványa volt a Leideni Egyetemen, 1890-tôl tartott elôadásokat Leidenben. Hat évvel késôbb, Lorentz javaslatára, a mágneses tér fényforrásra gyakorolt hatását vizsgálta, és kimutatta, hogy a kibocsátott fény spektrumában minden vonal több vonalra hasad fel. A jelenség Zeeman-effektus néven vált ismertté. Zeemant 1900-ban nevezték ki az Amszterdami Egyetem fizikaprofesszorává, 1908-ban bízták meg az egyetem fizikai intézetének vezetésével. Élete végéig az intézetben dolgozott; többek között a fény terjedését vizsgálta mozgó közegben.