André Marie Ampére (1775-1836) a legnagyobb eredményeket elérő kutató azok között, akik
Oersted munkásságát továbbfejlesztették. Bourgban és Lyonban tanított fizikát, majd az
École Politechnique tanára lett. Rendszeres kísérleteivel megalapozta a mai elektrodinamikát, ezenkívül még két jelentős kutatást, a földmágnesesség és az elektromágnesesség kutatását kezdeményezte, valamennyi technikai alkalmazásukkal együtt.
Bámulatos módon legfontosabb eredményeit alig hétheti kutatás után érte el, és kísérletekkel együtt a Párizsi Akadémián 1820-ban be is mutatta. Megalkotta az "elektromos feszültség" és az "elektromos áram" fogalmakat. Javasolta, hogy az áramló pozitív elektromosság irányát tekintsék az áram irányának.
Ez volt az egyetlen hiba, amelyet Ampére elkövetett. Az elektronokról és az ionokról még nem tudhatott, valamint arról sem, hogy csak egyetlen, negatív elektromosság létezik, amely éppen ellentétes irányba folyik.
Ampére galvanométert is készített, és ezt így is nevezte el.
Ampére legfontosabb felfedezése azonban az, hogy mágnes nélkül, tehát csak árammal átfolyt vezetőkkel és "menetekkel"(áramhurokkal és tekercsekkel, amelyeket ő szolenoidoknak nevezett) is lehet mágneses kísérleteket végezni. A legtöbb esetben egy mozgatható vezetéket (higanyt tartalmazó tálacska segítségével megoldott árambevezetéssel) és egy rögzített vezetéket alkalmazott. Megfigyelte, hogy a két párhuzamos áram akkor vonzza egymást, ha az áram iránya azonos, míg ha ellentétes irányú, akkor taszítás lép fel köztük. Ez Ampére alapvető felismerése, amelyet sokféle változatban felhasznált készülékei tervezésénél, és kísérleteiben mérésekkel is megvizsgált.
Ampére, akit majd később Maxwell az "elektromosság Newtonjának" nevez, s akiről az áramerősség egysége a nevét kapta, szegényen és elfeledve halt meg.