A Rutherford-modell



Rutherford (1871-1937) munkatársaival kísérleteket végzett az atom szerkezetének vizsgálatára. Nagy energiájú héliumatommagok vékony fémfólián való áthaladásának vizsgálata során a tapasztalat szerint a pozitív töltésű héliumatommagok nagy számban áthaladtak a vékony anyagrétegen. Ez mutatja, hogy az atom igen "szellős" szerkezetű, tömegének nagy része igen kis helyre koncentrálódik. Másrészt néhány részecske jelentősen, nagy szögben elkanyarodott, szóródott, ami csak nagy pozitív töltésű centrumokkal való ütközéssel magyarázható. Ez volt a híres szórási kísérlet.

A konkrét kísérleti eredmények értelmezésével született 1911-ben meg az újabb atommodell. Eszerint

A körpályán keringő elektron azonban, mivel gyorsul, ezért sugároz, és így fokozatosan elveszti energiáját, az atom tehát nem lehetne stabil. A modell ezen hibája hamar nyilvánvalóvá vált.