Richardson, Sir Owen Williams (szül. 1879. ápr. 26. Dewsbury, Yorkshire, Anglia – megh. 1959. febr. 15. Alton, Hampshire), angol fizikus; 1928-ban fizikai Nobel-díjat kapott a magas hômérsékletû fémek elektronkibocsátásának vizsgálatáért. A jelenséget vákuumcsövekben alkalmazzák.

 Richardson a cambridge-i Trinity College hallgatójaként végzett (1900), J. J. Thomson tanítványa volt a Cavendish Laboratóriumban, majd a Princetoni Egyetemen tanított (1906–1913). 1911-ben bebizonyította, hogy az elektronokat a magas hômérsékletû fémek, és nem a környezô levegô bocsátja ki, ahogy néhányan gondolták. Ugyanebben az évben matematikai egyenlettel is leírta az elektronkibocsátás sebessége és a fém abszolút hômérséklete közötti összefüggést. Ez az egyenlet, amelyet Richardson-törvénynek vagy Richardson–Dushmann-egyenletnek neveznek, jelentôsen hozzájárult az elektroncsövek kutatásához és fejlesztéséhez. Richardsont 1914-ben nevezték ki fizikaprofesszorrá. Tíz évvel késôbb a Londoni Egyetemhez tartozó King's College kutatási igazgatója lett; 1944-ben vonult nyugdíjba. 1939-ben lovaggá ütötték.