Franck, James (szül. 1882. aug. 26. Hamburg - megh. 1964. máj. 21. Göttingen, Nyugat-Németország), német, késôbb amerikai fizikus, 1925-ben Gustav Hertzcel megosztva kapott fizikai Nobel-díjat az elektronokkal bombázott atomok gerjesztésére és ionizációjára vonatkozó kutatásokért. Megmutatta, hogy az ütközô elektronoknak bizonyos minimális energiára van szükségük ahhoz, hogy egy atomot az alapállapotából gerjesztett állapotba emeljenek fel.

Franck Göttingenben végezte díjazott munkáját, 1920-ban nevezték ki ugyanott fizikaprofesszorrá. A náci politika elleni tiltakozásul 1933-ban lemondott állásáról, és Dániába költözött. 1935-ben érkezett az Egyesült Államokba, Baltimore-ban a Johns Hopkins Egyetem professzora, 1938-ban pedig a Chicagói Egyetem fizikai-kémia professzora lett. Fotokémiai és atomfizikai kutatásai során a molekulák disszociációjakor fellépô energiának a molekulák sávos színképébôl való meghatározásával foglalkozott. A II. világháború alatt részt vett az atombomba fejlesztésében. Ellenezte a bomba katonai célú bevetését. Azt javasolta, hogy hatását egy lakatlan területen felrobbantva mutassák be.