Résztvevők:
Vendégünk: Rácz János nyugdíjas igazgató
Igazoltan
távol:
„..Nem
az a feladatunk, hogy a felnövekvő
generációnak
meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben…” (Rudolf Steiner) 2013.
január 22.
EGY
KUSZA GONDOLAT
Kedves Barátaim! Szeretném megosztani Veletek egy gondolatomat. Minden összejövetel, amin Veletek részt vehettem mindig egy szellemi felfrissülés volt számomra és ezért nagyon hálás vagyok Nektek. Nagyon jól érzem magamat ebben az aktív, összetartó és összetartozó közösségben. De, hogy ezek az összejövetelek ne csak erről – rólunk – szóljanak, hűen a „Nagy generáció” névhez, úgy gondolom, hogy tehetünk valamit az utánunk jövő generációért is. Január 8-án a Kispozsonyiban már felvetettem azt az elképzelést, hogy a Társaságban rejlő hihetetlen nagy szellemi- és kapcsolati tőkét ne hagyjuk parlagon heverni, hanem hasznosítsuk ezt valamilyen jó, nemes és hasznos célra. Az elmúlt években Lacibácsi már igen nagy érdemeket szerzett a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatásában. Rajta keresztül nem csak ezek a diákok, hanem a kiemelkedően tehetséges ifjú nemzedék képviselői is elérhetők lennének. Én őket motiválnám abban, hogy tehetségüket fejlesszék, ötleteiket, gondolataikat megvalósíthassák. Ki kellene találni egy olyan működési formát – egy mentori rendszert – amin keresztül az igen kiemelkedő, kreatív fiatalokat tudásunkkal, élettapasztalatunkkal, kapcsolati rendszerünkkel támogatni, segíteni tudnánk céljaik megvalósításában. Ehhez nem kell pénz, csak szándék és segíteni akarás – ami hitem szerint e nemes társaság minden tagjában megvan. Kérem, hogy gondolataitokat Ti is osszátok meg velem/velünk. Baráti öleléssel: Batizi András |