|
2. nap
|
|
Reggel az eső még szitált, de oszlottak a felhők. Akit tudtam, próbáltam ébreszteni, lassan megtelt az étterem. Ébredeztünk, eszegettünk, fizetgettünk (115 Lei/fő), csomaggal a buszhoz mentünk, berakódtunk, felszálltunk. A többség így tett, de volt ki 9-kor rácsodálkozott a már kiürült étteremre („nekem miért nem szóltatok?”). Más nyugodtan ült a buszon, elfelejtett fizetni, neki csak a recepcióig kellett visszamennie. Volt min mérgelődnöm, de mások is ezt tették. {{{ Az eddig történtek alapján nem lesznek könnyű napjaink ?! }}} A kavargó zűrzavarban a szobában hagytam a mobilom, de ez csak 2 óra múlva a sóbányából feljőve derült ki…
Kb. 9:10-kor tudtam 17-ig elszámolni és szólni Attilának: indulhatunk. Azonban a megforduláshoz nem adódott elég hely, ezért a központi parkolóig végig tolatva haladtunk. A buszok helyét a parkoló távolabbi végében jelölték ki, a miénk is ide állt. Leszálltunk, elsétáltunk a pénztárhoz, egyesek pénzváltót kerestek, megvettük a jegyet (20 Lei), felszálltunk a bánya-buszra (a rémhirekkel szemben egyáltalán nem rozoga, újszerű volt).
A busz eltűnik a bánya bejáratában
A bányában a buszról leszállva kb. 120 lépcsőn mentünk le, ott igyekeztünk együtt maradni. A bánya óriási terében a falak mellett végig hinták és más gyerekjátékok, sok gyerek.
Egyik teremben éppen ment a torna-műsor. Itt minden a légúti betegek gyógyulását szolgálja.
A sóbánya hatalmas belső terme
Kápolna/1
Kápolna/2
Kápolna/3
Elmentünk az ökumenikus kápolnáig. Kicsit pihentünk, indultunk visszafelé. Az „Exit” jel zavaróan hiányzott, megkérdeztük, mentünk, megkérdeztük… A lépcsőkön felfelé mentünk, megpihentünk, mentünk… Fent „megcsodáltuk” Ádám és Éva sóba vájt színezett domborművét :
A busz várónál megpihenve gyülekeztünk. Mindenki ott volt, amikor megjött a bánya-busz.
Fent megbeszéltük hol és mikor szállunk fel a buszunkra. Attila ment a buszért, mi nézelődtünk, vásárolgattunk, volt ki lángost evett. És akkor rádöbbentem, elhagytam a mobilom. Megjött a busz, felszálltunk. Javasoltam, hogy a busz menjen Korondra és vissza, amíg én elmegyek a Panzióhoz, talán megtalálták a mobil telefonomat. Javaslatom „nem ment át”, a busz maradt, én siettem a Panzióhoz. Megtalálták, visszaadták, megköszöntem, megtelefonáltam, „rohantam” az időközben távolabb ment buszhoz. Megszenvedtem a gyaloglást, felszálltam, megköszöntem, félórás késéssel elindultunk Korondra.
Korondon a főtéren tudott parkolni a buszunk. Innen gyalog mentünk Józsa János népművész házához, a híd építése miatt jelentős kerülővel. Az áruk minőségével mindenki meg volt elégedve.
Visszafelé sétálva többen megálltunk fotózni a középiskola előtti szobor együttest :
12:35-kor a tervhez képest 1,5 óra késéssel indultunk. Megbeszéltük: kihagyjuk Szovátát, egyből megyünk a Gyilkos tóhoz. Útközben Attila felvetette, megnézhetnénk a buszt küldő cégéről (Eurolines) szóló DVD-t. Megnéztük, érdekes volt. A szabályok is elhangzottak, egyik: a buszra alkoholt felvinni tilos. Megértettük, mindenki betartotta. Parajdtól az út a Görgényi-havasokon át erdőben kanyargott. Bucsin-tetőn nem álltunk meg, a buszból csodáltuk a tájat. Rövidesen feltűnt balról a Gyergyói-, jobbról a Csíki-medence. Itt lehetett volna beiktatni Gyergyószárhegy Lázár kastélyt. Sajnos kihagytuk a kb. 0.5 órás kitérőt, visszafelé pedig már késő volt, nem maradt idő. Áthaladtunk Gyergyószentmiklóson, aztán a Gyergyói-havasokban a Pongrác-tetőn és rövidesen a fák között balról feltűnt a Gyilkos tó.
Gyilkos tónál
sokan megkóstolták a specialitást,
a mícs-et (másként mititi). Ez
kiskolbász
fomájú fűszerezett, darált
birkahús, hasonlít a szerb
csevapcsicsához.
Amíg falatoztunk, viharos
szél kerekedett, az asztalok feletti napernyők egyike kb. 10
méter
repülve egy terepjáró tetején
landolt.
Közülünk senki sem
sérült meg. A
tó és a környező hegyek
szépségét a
készített videók,
fényképek
bizonyára felidézik, emlékeztetnek a
személyes élményre.
Következett kirándulásunk „drámaiságában utolérhetetlen” (Erdély útikönyv 196.o.) természeti látványossága, a Békás szoros.
Oltárkő
Pokol kapuja
Pokol torka
Attila már járt itt, de rövidebb busszal. Előzetesen többször aggódott a szerpentin hajtűkanyarjai miatt, de előre nem tudhatta, hogy még ennél is nehezebb próba vár rá. Ugyanis a tavaszi, nyári árvizek a szorosban végigmenő országutat erősen megrongálták, az út széle több helyen 2- 3 m. hosszban a patak medrébe omlott.
Az út fölé hajló sziklák miatt cm-re az omlások széléig kellett kihuzódnia a busszal, nehogy megsérüljön a karosszéria. A tervünk szerint a szerpentin aljánál lévő (felső) parkolóban kiszálltunk volna, gyalog végig a szorosban és az alsó parkolóhoz hívtuk volna a buszt. Azonban a parkoló kicsinek bizonyult, így maradtunk a buszban és együtt izgultuk végig az utat. 2 fő tudott a busz elején leülni és onnan fényképezni. Szerencsésen végigmentünk a szoroson, alul Y-forduló és ugyanaz az izgalom visszafelé. A végig izgalmas út Gyilkos tótól a Békás szoroson át és vissza Gyilkos tóig 1,5 óra alatt 17 km volt. Útközben Kis Szerpentin, régi és új alagút, Oltárkő, Nagy Szerpentin, Pokol kapuja, Pokol tornáca, Pokol torka, félbehagyott híd, vízesés, stb.
Visszafelé a Gyilkos tónál az előírások betartása miatt meg kellett állnunk 15 percre, a pihenés különben is járt Attilának. Elindultunk Zetelaka szállásunk felé, Gyergyószentmiklóson megálltunk az örmény templomnál.
A templom belső az oltárral
Mise vége volt, így azonnal bejuthattunk. Néhány perc után tovább, „fésülködés” az első benzinkútnál. Ráfordultunk a Zetelakába vezető útra, áthaladtunk Libán-tetőn, Sikaszótól végig ideális pihenőkörzetben, kétoldalt faházakkal vezetett az út. Lassítottunk a zeteváraljai víztározónál.
Zetelakára sötétedéskor érkeztünk, mellékutcában lévő szállásunk busszal megközelítése sikerült. A falusi turizmust szervező céget vezető Elemér házának udvarában már vártak szállásadóink és a népviseletbe öltözött „fogadóbizottság” (lánykák kaláccsal, kisfiú pálinkával).
Ilyen a székely vendégvárás
Többen meghatódtunk. Üdvözlés, bemutatkozás, szállás-választás Elhelyezkedtünk a szobákban, elfogyasztottuk a fínom házias vacsorát.
Az egyik vendégszoba
Vacsorára várva
Reggeli másnap a Jakab családnál