Szerettem a Puskást, szerettem a Puskásba járni és büszke voltam arra, hogy ide járhatok. A négy év alatt sok olyan egyéniséggel találkoztam itt a tanárok és tanulók között egyaránt, akik valamilyen módon hatással voltak az életem alakulására. Rájuk mindig szívesen gondolok még akkor is, ha nem a mindennapi életem részei.

A tanárok közül kettőt emelnék ki, akik hatással voltak az életpályámra.

Kis Kálmán tanár úr volt az egyik (matematika-fizika tanárunk és osztályfőnökünk), akit nem gúnyból, hanem szeretetből neveztek el a diáktársaim Defi-nek. Szigorú, következetes egyéniségével és tudásával mindenkire hatással volt. Engem az Ő általános hozzáállása, és példája tanított meg a módszeres és logikus gondolkodásra.

Ódry Mihály tanár úr (műhelygyakorlat) ugyanezt a rendszerető, odafigyelő munkát követelte meg a gyakorlati tevékenységek során. Tőle megtanultam, hogy ha egy munkát el kell végezni, akkor eredményt elérni csak odafigyeléssel és lelkiismeretes munkával lehet. Ez érvényes arra az esetre is, ha egyébként az adott munka nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé.

A PTTT után a BME villamosmérnöki karának nappali tagozatán a híradás– és műszeripari technológia szakon végeztem 1969-ben. Tanulmányi szerződésesként a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban (BHG) kezdtem dolgozni. Az első időszakban az Elektromos Mérőberendezések Osztályán a gyártás minőségének a segítésére vizsgáló-berendezéseket terveztem.

1972-ben a szakmai pályám új irányba fordult, mégpedig az informatikai irányba, amely a mai napig tart. A gyár számítóközpontjába kerültem, ahol egy Minszk 23A jelű számítógép volt. (Csak érdekességként és a mai számítástechnika ellenpontjaként jegyzem meg, hogy ez egy 3 műszakban üzemeltetett tranzisztoros felépítésű, 64 kbájt memóriával rendelkező gép volt, amelynek még saját aritmetikai egysége sem volt. A gép a matematikai alapműveleteket a memóriában elhelyezett táblázatok segítségével végezte.) Itt ismerkedtem meg az elektronikus adatfeldolgozás műszaki hátterének a szépségeivel és mindennapi problémáival.

1974-ben az ország első számítástechnikát tanító szakközépiskolájába, a Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskolába kerültem az oda telepített R-20-as számítógép műszaki vezetőjének. Kezdetben nem volt szó arról, hogy tanítani kell, de a számítóközpont műszaki üzemeltetésének az irányítása mellett ezt is azoknak kellett megoldani, akik a számítógép mellett dolgoztak. Ennek a kezdeti időszaknak a szakmai eredménye négy szakközépiskolai tankönyv, amelyeknek társszerzője voltam.

Napi munkáim mellett közben megszereztem a Digitális Elektronikai Szakmérnöki (1978) és a mérnök-tanári (1981) végzettséget. Az előbbi a szakmai munkámat erősítette, az utóbbi az oktatási feladatok ellátásához kellett.

1981-től az iskola szakmai igazgatóhelyettese lettem a 2008-as nyugdíjba vonulásomig. Az iskola 1992-ben Kalmár László matematikus nevét vette fel, aki a Szegeden a JATE Kibernetikai Laboratóriumának a vezetőjeként sokat tett a magyar számítástechnika fejlesztéséért.

Az iskola széleskörű szakmai kapcsolatokat épített ki vezető számítástechnikai intézményekkel: Bekapcsolódtunk az ECDL központok munkájába, elnyertük a CISCO Local Academy, az ORACLE Academy, valamint a Microsoft Academy címeket a hozzájuk tartozó oktatási anyagok tanításának, illetve az ezt igazoló oklevelek kiadásának a jogával. Ezeket a jogosultságokat iskolánk nem csupán megszerezte, hanem a folyamatos ellenőrzések mellett meg is tartotta. Az iskolák közötti nemes versenyben elnyertük az „Innovatív iskola” címet és bekerültünk az ország 30 kiemelt iskolája közé. A nemzetközi iskolahálózat tagjaként pedig számos, az oktatás megújítására törekvő projektben vettünk részt.

Személyes sikereim közé tartoznak a számítástechnika szakmai képzéséhez kapcsolódó saját munkák. Ezek közül ízelítőül néhány:

·      Négy tankönyv írása társszerzőként.

·  A közép- és felsőfokú „gazdasági informatikus” szakképzés általános követelmény-rendszerének, valamint részletes szakmai követelményeinek kidolgozásakor a munkabizottság munkájának irányítása, ahol bizonyos részterületeket én készítettem. (1995.)

·      Az informatika fejlődését követve a közép- és emeltszintű „gazdasági informatikus” OKJ szakképzés általános követelmény-rendszerének, valamint részletes követelményeinek átdolgozása. (1999.)

·    A szakmai alapozó tantárgyakra vonatkozó általános irányelvekkel összhangban az „informatikai alapismeretek” című szakmai alapozó tantárgy érettségi követelmény-rendszerének kidolgozása és rendeleti formában történő kiadásának előkészítése. (2001.)

·      Az iskolában oktatott szakmai tantárgyak tananyagának kidolgozása és oktatása az emelt szintű programozó és gazdasági informatikus OKJ-s szakmákban. (számítógépes biztonság, számítógépes hálózatok, operációs rendszerek).

Munkáim során sok emberrel dolgoztam együtt és sok tapasztalatot gyűjtöttem az eredményes munkavégzésben. Életem során mindig azt tapasztaltam, hogy egy közösség eredményesen csak csapatmunkában dolgozhat. A mai kiélezett gazdasági versenyben ezért a tanácsaim:

·     1. Egy munkavállaló csak akkor találhat biztos és nem csak átmeneti munkahelyre, ha be tud illeszkedni a munkahelyi közösségbe és a munkatársai számíthatnak a munkájára. (Kérdés: „Homok, vagy fogaskerék akarsz lenni a munkahelyeden?”).

·      2. Ha vezetőként eredményes akarsz lenni, akkor bízz meg a kollegáidban és ne Te akarjál mindent egyedül megoldani.

·       3. Nem szabad mindent elvállalni. Tudjál néha nemet is mondani egy-egy munkára, hogy az erőd ne forgácsolódjon szét.

Jelenleg nyugdíjas vagyok és már csak szakértőként az Országos ECDL központ Minősítő Bizottságának a munkájában veszek részt.