I. A Posta Tanonciskolája /1912-1950/
II. A Munkaerő-tartalékok Hivatala Ipari tanuló Iskolája /1950-1951/
III. A Posta technikuma /1951-1969/
IV. A Magyar Posta, majd a Fővárosi Tanács szakközépiskolája /1969-1994/
V. A Távközlési Oktatási Alapítvány technikuma /1994-/
A PTTT a Magyar Királyi Posta által 1912-ben alapított Műszerész Tanonciskolából nőtt mára az ország legjelentősebb középfokú távközlési intézményévé.
I. A Posta Műszerész Tanonciskolája (1912-1950)
1847-ben épült ki az első távíróvonal az akkori Magyarország területén Pozsony és Bécs között. 1881-ben építették ki a Puskás fivérek - Tivadar és Ferenc - az első budapesti telefonközpontot és a telefonhálózatot. Az első távbeszélőközpontok kiépítésén és karbantartásán még külföldi szerelők dolgoztak, és még sokáig nem volt Magyarországon iskolai szervezésben távközlési műszerészképzés. De a bővülő telefonhálózat és a berendezések fejlődése egyre sürgetőbb feladattá tette a hazai szakemberképzés megoldását. Kolossváry Endre, az első postamérnökök egyike kezdeményezte 1910-ben a Posta ipari szakiskolájának megszervezését. Két év alatt készült el a Ferencvárosban, a Gyáli úton a háromszintes (alagsor, földszint, emelet) neobarokk stílusú iskolaépület, melynek tervezője és kivitelezője Fleischl Róbert építész volt.
Az iskola rendeltetése:
- a gyengeáramú elektrotechnikában jártas, |
- műhelygyakorlattal rendelkező, |
- a Posta különleges műszaki berendezéseinek karbantartásához, szereléséhez értő műszerészek képzése. |
Az iskolaszervezés során felhasználták a vezető postamérnökök ( Kolossváry Endre, Balla Pál, Fritz Jenő ) amerikai és nyugat-európai tanulmányútjainak tapasztalatait.
A Magyar Királyi Posta Műszerész Tanonciskolája 1912.október 24-én kezdte meg működését 16 tanulóval.
Kik tanulhattak itt?
-hat elemi vagy két középiskolai osztályt elvégzett diákok,
-1916 után 4 polgárit vagy középiskolát végzettek,
-akikkel a Készülékjavító Műhely tanoncszerződést kötött.
A tanonciskolai képzés:
- az elméleti tantárgyakat heti 16-20 órában szeptembertől júniusig tanulták,
- a gyakorlati oktatást heti 28-32 órában tartották - a nyár folyamán is.
Tandíj:
- az oktatásért, a felügyeletért és az ellátásért tandíjat kellett fizetni,
( ez pl.1912-ben évi 480 korona volt),
- fél vagy akár teljes tandíjmentességet kaphattak a postai alkalmazottak szorgalmas
és jó magaviseletű gyermekei.
Tanszerek:
- könyveket, rajztáblát, vonalzót és rajzeszközöket használatra ingyen kaptak
- fizetni a papírért, festékért stb. kellett. (Ez az összeg 1938-ban pl. évi
30 pengő volt.)
Az 1924/25-ös tanévtől a képzés 3 éves lett.
A távközlési technika fejlődése - gépkapcsolású központok, távkábelek, rádiózás - miatt a tananyag nagyon megnőtt. Ezért az oktatás 3+1 éves lett, mivel a felszabadult segédek legjobbjai számára továbbképző tanfolyamot szerveztek az iskolában.
A második világháború évei alatt
- valamennyi osztályban bevezették a német nyelv tanítását,
- valamint a honvédelmi ismeretek oktatását. - 1944. április 3-án egy légitámadás
alkalmával az iskola épülete is több találatot kapott. Erősen megsérült a nyugati
épületszárny, a tornaterem épülete pedig teljesen romba dőlt.
1945 után az iskolát 3 főhatóság irányította :
- a Posta Vezérigazgatósága,
- az Iparügyi Minisztérium (az iparoktatást),
- a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a nevelést).
Képzési cél:
- távíró-, távbeszélő-, és rádióüzemekben foglalkoztatott műszerészek képzése
Koedukáció - 1949 őszén a postaműszerész-képzésben megjelentek az első leánytanulók
II. A Munkaerő-tartalékok Hivatalának Iparitanuló Iskolája /1950-1951/
Az l949. évi középiskolai reform a szakoktatással nem foglalkozott. A Munkaerő-tartalékok Hivatala, egy új országos szervezet kapta meg a szakképzés irányítását és szervezését, s kétéves alapfokú szakképzést indított. Iskolánk ehhez az irányító szervezethez 1950. január 1-jén került.
Az MTH-intézet az általános iskola 8. osztályát elvégzett fiúkat és lányokat kétéves képzésre vette fel. Az egy évvel csökkentett képzési idő szükségessé tette a tananyag redukálását és a követelmények mérséklését is.
III. A Posta technikuma /1951-1969/
1951 nyarán véget ért iskolánk történetének MTH-korszaka. A Posta visszakapta Gyáli úti iskolaépületét, ahol egy középfokú technikum szervezése kezdődött meg.
1951. szeptember 1-jén a Műszerész Tanonciskola hagyományaira és eredményeire épülő és azt továbbfejlesztő középiskola korszakát nyitotta meg a Gyáli úti Villamosipari Technikum.
A technikumfejlesztés évei /1957-1962/:
- Kívül-belül tatarozták az épületet.
- Az addig bitumen padlózatú tantermeket parkettázták.
- A második emeleti termekbe is bevezették a központi fűtést.
- Kicserélték az iskolabútorokat.
- Felújították a tornatermet, új szertár, öltöző, mosdó és zuhanyozó épült.
- A laboratóriumokban kétmunkahelyes mérési lehetőséget alakítottak ki, bővítették
és modernizálták a műszerparkot.
- Az addigi rádiótechnikai laboratórium helyett külön adás- és vételtechnikai
laboratóriumokat rendeztek be.
- Elkészült a harmadik tanműhely.
A Puskás Tivadar Távközlési Technikum a 60-as évek elejére az ország híradástechnikai színvonalát reprezentáló, a szakmai képzés számára korszerűen felszerelt iskola lett.
IV.A Magyar Posta, majd a Fővárosi Tanács Szakközépiskolája /1969-1994/