Felismerte, hogy a vezetőn két pont között átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a két pont közötti potenciálkülönbséggel. Megállapítása nagy hatással volt az elekromosságtanra és az elektromosság alkalmazásaira, de kortársai felismerését hűvösen fogadták.
1833-ban Nürnbergben, a Műszaki Iskolában vállalt állást. Munkáját később kezdték elismerni: róla nevezték el az elektromos ellenállás mértékegységét.
Elismerései