Glasgow-ban, fizikatanárként az egyetemen tanított és kutatott egész életén át. Főképp a hő-, az elektromosság- és a mágnességtan érdekelte.
1848-ban adta ki első nagyobb munkáját, amelyben Carnot hőelméletének alapján bevezette az abszolút hőmérsékleti skálát. 1851-ben megfogalmazta a termodinamika második főtételét. Thomson több kísérletet, mérést James Prescott Joule-lal közösen végzett el. Felfedezték azt a jelenséget, amit később Joule-Thomson-féle jelenségnek neveztek el a fizikusok. Ennek lényege, hogy a gázok kiterjedés közben lehűlnek, összenyomva pedig felmelegszenek.
Kimutatta, hogy a rezgésidő a kapacitástól (C) és az öninduktivitástól (L) függő mennyiség. Tanulmányozta az elektromos jelek hosszú kábeleken való terjedését is, és módszert dolgozott ki a jelek késésének csökkentésére. Enélkül a transzatlanti, tenger alatti távírókábelek megvalósítása lehetetlen lett volna. 1890-ben a londoni Királyi Társaság elnökévé választották. Két évvel később nemességet kapott Lord Kelvin of Largs címmel. Egyetemi tanári állásáról 1899-ben lemondott. Koporsóját a Westminster-apátságban helyezték el, Newton sírhelye közelében.
« vissza a felsoroláshoz