1839-től negyven éven át a budapesti Tudományegyetem fizika-mechanika tanszékén tanított. Tankönyvei révén a fizika magyar szókincsének egyik megalkotójaként tartják számon. 1848-ban a bölcsészkar dékánja, 1863-ban az egyetem rektora volt. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1873-ban tiszteletbeli tagja lett. Tudományos munkásságában megelőzte kortársait, de legfontosabb találmányáról, az ősdinamóról csak 1856-ban beszélt, az első írásos dokumentum erről az egyetem 1861-ben összeállított leltárkönyve volt. Az írásos bizonyíték egyértelmű ugyan, de mivel találmánya nem vált ismertté, a dinamó feltalálása Siemens nevéhez fűződik. 1827-ben kezdett elektro-mágneses forgókészülékkel kísérletezni, amelyet "villámdelejes forgony"-nak nevezett. Ebben az álló- és forgórész egyaránt elektromágnes volt. 1873-ban a bécsi világkiállításon mutatta be csöves villamosszedőkből alkotott "villámfeszítő"-jét.
Az egysarki villanyindító, az ősdinamó (1861)Jedlik Ányos legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve volt, illetve az ezt demonstráló egysarki villanyindító, ebben fogalmazta meg legalább hat évvel Siemens és Wheatstone előtt a dinamó elvét. A megoldás lényege, hogy az állandó mágnesek helyett két, egymással szemben lévő elektromágnes kelti a mágneses mezőt a forgórész körül. Amikor a tekercs egyik oldala elhalad az északi pólus előtt, metszi az erővonalakat, és áram indukálódik benne. A keret továbbfordulásával az áram elenyészik, majd a déli pólus elé érve feltámad, de az előbbivel ellentétes irányba folyik. A keret a kommutátorhoz csatlakozik, így a külső áramkörben mindig egy irányban folyik az áram.
« vissza a felsoroláshoz