A testek mozgásának leírásához vonatkoztatási rendszerre van szükség. A vonatkoztatási rendszernek két fajtája van:
Inerciarendszer fogalma
Inerciarendszernek nevezünk minden olyan vonatkoztatási rendszert, amelyben egy test mozgásállapotának megváltoztatásához erőre van szükség. |
Gyorsuló vonatkoztatási rendszer
A tehetetlenség a testek elidegeníthetetlen tulajdonsága. Annak a testnek a nagyobb a tehetetlensége, amely sebességének megváltoztatásához nagyobb erőre van szükség.
A testek mozgásállapotának megváltoztatásához inerciarendszerben erőre van szükség. Ezt fogalmazta meg Newton az első törvényében.
Minden test megtartja nyugalmi állapotát, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg arra egy másik test vagy mező erőt nem gyakorol. |
A második törvény a mozgásállapot-változás és az erő kapcsolatát fogalmazza meg.
Az erő megegyezik a lendületváltozás sebességével. |
Állandó tömeg esetén a törvény másképp is megfogalmazható.
A testre ható erő egyenesen arányos az általa létrehozott gyorsulással, az arányossági tényező a tömeg. |
Ha A test erőt gyakorol a B testre, akkor a B test is erőt gyakorol az A testre. A két erő egyenlő nagyságú, közös hatásvonalú, de ellentétes irányú. Mivel az erő és az ellenerő mindig különböző testekre hat, nem lehet őket összegezni. |
Ha a testre egyidejűleg több erő hat, akkor a test úgy viselkedik, mintha rá csak egyetlen erő hatna az erők vektori eredője. |
Különböző mozgások dinamikai feltétele Newton II. törvényéből levezethető.
Ha egy állandó tömegű test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, akkor annak gyorsulása nulla.
|
Egyenes vonalú egyenletes mozgás dinamikai feltétele, hogy a testre ne hasson erő vagy a testre ható erők eredője nulla legyen.
Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás esetén a gyorsulás nagysága és iránya állandó.
|
Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás dinamikai feltétele, hogy a testre állandó nagyságú és irányú eredőerő hasson.
Egyenletes körmozgás esetén a centripetális gyorsulás nagysága állandó iránya minden pillanatban a kör középpontja felé mutat.
|
Egyenletes körmozgást akkor végez egy test, ha a ráható erők eredője állandó nagyságú, és iránya minden pillanatban a kör középpontja felé mutat.
Pontszerű test egyenletesen változó körmozgásához olyan eredő erő szükséges, amely két komponensből áll.
Az eredő erőt Pitagorasz-tétellel számoljuk ki.
![]() |
Fé = m ∙ aé = m ∙ r ∙ β = áll. | (aé = r ∙ β) |
Fcp = m ∙ acp = m ∙ ωt2 ∙ r = m ∙ r ∙ β2 ∙ t2 = változó | (mert t változik!) |
![]() |
Tengellyel rendelkező merev test forgómozgásának dinamikai feltétele, hogy a testre olyan forgatónyomaték hasson, ami arányos a szöggyorsulással, az arányossági tényező a tehetetlenségi nyomaték. ![]() |
Harmonikus rezgőmozgás létrejöttének dinamikai feltétele, hogy a testre olyan eredőerő hasson, ami a kitéréssel arányos, de vele ellentétes irányú.
Newton, Sir Isaac (1642-1727)
Angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus, alkimista
Angol fizikus, matematikus.
1642-ben született, 1727-ben halt meg.
Kisbirtokos fia. Apja még születése előtt meghalt.
18 évesen került Cambridge-be. Az egyetemet 1665-ben bezárták pestisjárvány miatt. Newton ekkor szülőfalujában folytatta munkáját. Felfedezte a binomiális tételt, a diferenciálszámítást, a színekről írt szakdolgozatot.
A járvány elmúltával visszakerült az egyetemre, de már tanárként. A fényről tartott előadásai nyomán készült el az Optika c. művének első kötete.
1671-ven mutatta be a Királyi Társaság tagjainak tükrös távcsövét. Óriási sikert aratott, sőt taggá is választották. 1672-ben egy dolgozatot is készített a fényről és a színekről. Ezt általában kedvezően fogadták, csak Hooke mondott róla lesújtó véleményt. Legjelentősebb műve a PRINCIPIA. Ebben írja le három törvényét. Itt fejti ki álláspontját a gravitációs kölcsönhatásról. Nézetét a Holdnak és a Jupiter holdjának mozgásával bizonyította. Ez a könyv nemzetközi hírt szerzett Newtonnak.