A XI. kerületi Szombathelyi téren található Puskás Tivadar szobrot, melyet Szathmáry Gyöngyi Munkácsy-díjas szobrászművész készített, 2009-ben avatták fel. Azóta minden év novemberében iskolánk és a többi alapító képviselői ünnepélyes keretek közepette megkoszorúzzák névadónk szobrát.

A 2015. november 18-án megrendezett eseményen ünnepi beszédet mondott dr. Horváth László Ferenc, iskolánk tiszteletbeli igazgatója. (A teljes beszéd lentebb olvasható.)

A megemlékezés során koszsorút helyeztek el:

Csernus László frakcióvezető

a Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata részéről,

Güntner Attila irodavezető

a Magyar Elektrotechnikai Egyesület részéről,

Pristyák János ezredes, dandárparancsnok-helyettes

az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár részéről,

Dr. Lindner Miklós nyá. altábornagy, örökös tiszteletbeli elnök és Soós Tamás nyá. alezredes a Híradó Tagozat elnöke

a Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesület részéről,

 Lukács Balázs és Dr. Légmán Miklós

a Hálózatépítők Segélyező és Hagyományőrző Egyesülete részéről és a

a Technikum koszorúját Heller Ferenc intézményvezető nevében két diákunk.

dr. Horváth László Ferenc tiszteletbeli igazgató beszéde:

Tisztelt Megjelentek!

Hölgyeim és Uraim!

Kevéssé ismert momentum, hogy Nikola Tesla a krainai, tehát horvátországi szerb feltaláló néhány évig a Puskás testvérek, először Ferenc, később Tivadar munkatársa volt.

Tesla 1880 januárjában érkezett Prágába, hogy a már halott apja kívánságára, ott fejezze be Grazban megszakított egyetemi tanulmányait. Beiratkozott, és az egyik, számára semmitmondó előadás alatt az újágban olvasta, hogy Puskás Ferenc, a budapesti telefonközponthoz szakembereket keres. Tesla nagybátyja, Pavle Mandich huszár ezredes jól ismerte Puskás Ferenc szabadságolt huszár főhadnagyot, így aztán Tesláé lett az állás. Ő 1881 januárjában érkezett Budapestre.

Kezdetben, az első budapesti telefonközpont indulásáig a Központi Távíróhivatalban dolgozott, ahol egy telefon-kihangosítót (a hangszóró ősét) készítette el, melyet azonban nem szabadalmaztatott. 1881 májusától Ő lett a Budapesti Telefonhálózat főmérnöke. (Itt legjobb barátja Szigethy Antal volt, aki hosszú sétákkal, később túrákkal hozta vissza Teslát a malária okozta teljes testi és szellemi leépülésből. Egy ilyen városligeti egészségügyi séta alkalmából, egy letört faággal az út porába rajzolt szinusz-hullámok kuszaságából villant be Nikola Teslának a többfázisú váltakozó áram, mely nélkül manapság sem tudnánk szállítani az elektromos energiát. Nem lennének villanymozdonyok, daruk és liftek sem.)

Mivel a magyar telefonközpont előfizetőinek száma 200 körül megtorpant, Teslának nem sok dolga akadt, így 15 havi budapesti tartózkodás után, Puskás Ferenc javaslatára 1882 áprilisában Párizsba utazott, Edison egyik európai érdekeltségéhez, melyet Puskás Tivadar vezetett. Néhány hónap után Tivadarunk beajánlotta Őt egy másik Párizs környéki, Edison-féle lámpa- és gépgyárba, a Continental Edison Companyba. Tesla álmát, a budapesti Városliget porában megrajzolt, váltakozó áramú villanymotor első kísérleti példányát a cég strassburgi telephelyén sikerült hobbiból megépítenie. Sajnos, az „emberiség” szerencsétlenségére Európában egyetlen „hozzáértő” nem akadt, aki megértette volna az eszköz zsenialitását. Így aztán, évek múltán, 1888-ban lett csak szabadalmaztatva az Amerikai Egyesült Államokban.

Teslának szerb útlevele volt, azonban valódi szülőföldjét, Horvátországot felosztotta az Osztrák-Magyar Monarchia. Így Tesla hontalanná vált. Emellett, mivel ambícióit párizsi munkái sem elégítették ki, hajójegyet vásárolt, és 28 évesen elindult a világhírnév felé. A City of Richmond nevű óceánjáró fedélzetén 1884. június 6-án megérkezett New Yorkba.

Edisonnál Tesla, Puskás alábbi szövegű ajánlólevéllel jelentkezett be: „Két nagyszerű embert ismerek, ezek közül Ön az egyik, ez a fiatalember pedig a másik.” (A későbbiekből most már tudjuk, hogy a fent említett, rossz ajánlólevélnek bizonyult.)

Ezidőtájt, pontosabban 1884. február 22-én Puskás Ferenc a Budapesti Telefonközpont igazgatója, több éves szenvedés után meghalt. Tivadar felszámolta párizsi irodáját, eladta ingóságait és hazaköltözött.

A családi legendárium szerint, Puskás Párizsban a kormányozható léghajóval is kísérletezett, valamint egy cseh mérnök által konstruált villanyautóval „száguldozott”. Ki konstruálhatta volna más a villanyautót, mint Tesla? Honnan is érkezett Pestre? Prágából, tehát csehnek vélte mindenki, így Puskás is.

Itt szeretném megjegyezni, hogy ekkor a naptárak még csak 1884-et mutattak. Karl Benz, majd csak két év múlva 1886. július 2-án mutatja be a világ első, egy lóerős, háromkerekű, „gázmotoros” autóját… és azóta ezek a robbanómotoros gépjárművek uralják a világ közlekedését. Néhány napja olvastam, majd láttam is a pesti utcán az amerikai Tesla Gyár teljesen elektromos meghajtású személyautóját. Nincs új a nap alatt! A mi Puskásunk csak 130 évvel előzte meg korát, Nikola Tesla munkatársa segítségével.

Akkor most ugorjunk nyolc esztendőt!

Hiszen az látható itt a szobron, hogy Puskás éppen csak hallgat valamit! Hallgat, és a távolba mered. Hallgatja zseniális találmányát, a telefonhírmondót, és valószínű látja a jövőt! Lát titeket is, a nevét méltán viselő, az általa feltalált műsorszórás oktatásában élenjáró Technikum diákjait is.

Mert ugye Puskás Tivadar, mint a Budapesti Távbeszélő-hálózat igazgatója, 1892-ben a világ 18 országában szabadalmaztatta a Telefonhírmondót, a világ első műsorszóró berendezését.A találmány zsenialítása, hogy integrálta a szerkesztőséget, a stúdiót, az „adót” és az elosztó hálózatot. Ezt, az összetett rendszert, a világon először, Puskás Tivadar tervezte és valósította meg, tehát az Ő találmánya volt.

A problémát az okozta, hogy az elvet (ma úgy mondanánk: a „know-how”-t) nem lehetett szabadalmaztatni. Az 1892. július 14.-én beadott, eredeti szabadalmi leírásban egy Puskás által kifejlesztett, a Fürdő utcai – első magyar –telefonközpontra alapozott, egyvezetékes, egy hurkos hálózat szerepelt. Ha az előfizető a telefonhírmondó műsorát kérte, akkor a kezelő az egyik üres szekundertekercs hüvelyével kötötte össze őt. A szolgáltatás igénybevételének végét, az LB technikában már megszokott módon az induktora megtekerésével jelezte az előfizető a kezelőnek. Itt is egy, a szekunder ágba kötött jelzőtárcsa leesése volt a bontás jele. A leírtakból következik, hogy a primer huroknak a telefonközpont közvetlen közelében kellett elhelyezkedni, és amíg az előfizető a műsort hallgatta, nem fogadhatott telefonhívásokat. A transzformátornak megfelelő méretezéssel kellett megoldani, hogy az előfizetők esetleges beszólásai ne zavarják meg a központi műsor hangját! Mindezek ismeretében már Puskás Tivadar is rájött, hogy jobb lenne egy önálló, a telefonhálózattól független telefonhírmondó hálózat!

A szabadalom birtokában a Telefonhírmondó Vállalat kibérelte a Magyar u. 6. egyik lakását, és elkezdődtek a munkálatok. (Szerkesztőség szervezés, bemondók toborzása, a stúdió kialakítása, a hálózat kiépítése a telefonközpont felé.) Természetesen kísérleti „adásokat” is tartottak, előfizetők toborzása céljából. Puskás az indulás dátumának 1892 októberét célozta meg.

A munkálatok során Szmazsenka Nándor mérnök, Puskás Tivadar helyetteserájött, hogy a hangfrekvenciát is lehet transzformálni. Az indítótranszformátorok szekunder tekercsére, nem csak előfizetők, hanem egy újabb másodlagos hurok, sőt arra egy harmadlagos hurok is köthető. Ha, ezen hurkokat decentralizáljuk, akkor roppant egyszerűvé válik az előfizetői hálózat, csak a primer hurok került a stúdióba. Egy-egy városrészben helyezték el a szekunder hurkokat, egy-egy utcában a tercieleket, és az előfizetők ehhez csatlakoztak. Az előfizetők, csak két fülhallgatóval rendelkeztek, (így automatikusan megszűnt a „visszabeszélés” zavaró problémája is). A műsor folyamatosan szólt a hallgatókban, tehát kezelőre, lejelentésre sem volt szükség. Ezt az új rendszert 1893. február 4-i, szabadalmi pótbejelentéssel legalizálták, melyből Szmazsenka Nándor neve „kifelejtődött”. Ebbe az előfizetők már két vezetékkel lettek bekötve. Így az 1887 novemberében elindult (Puskás Tivadar által vezetett) Első Budapesti Villamos Vasút (A Nyugati Indóháztól a Királyutcáig.) földárama okozta zavarok nem jelentkeztek. Az 1893. február 15.-én, 60 előfizetővel Budapesten megindult kísérlet rendszer is kétvezetékes, többhurkos volt.

Mivel a Magyar u. 6. szám alatt létesített első stúdió az új rendszer számára szűknek bizonyult, Puskás Tivadar halála, 1893. március 17.-e után az Erzsébet krt. 4. alá helyezték át a rendszer „lelkét”. Innen, egész 1894. novemberig kb. 700 előfizetőt láttak el, naponta reggel 9-től este 9-ig műsorral.

Mindkét hálózat „lelke” előfizetőként és hurkonként egy „rossz minőségű” transzformátor volt. Azért kellettek gyenge csatolású transzformátorok, hogy egy esetleges, vagy szándékos előfizetői, vagy hurok zárlat ne némítsa el az egész hálózatot.

A telefonhírmondó kísérleti őse, a „theatrophone” volt, amely az 1881 nyarán megnyitott a párizsi elektromossági kiállításon kápráztatta el a közönséget. A 4-5 km-re lévő Nagyopera előadásait telefonon lehetett hallgatni az egyik kiállítási csarnokban. Puskás Ferenc is meglátogatta 1881 őszén, bátyja társaságában a kiállítást, és néhány hónap múlva, 1882. február 4-én már Pesten is hallható volt a Vigadóban, a Nemzeti Színházból Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója. Ezt az innovációt „Dalműtelefonnak” nevezték el. Ekkor, a telefóniában 6 hónapra voltunk a világelsőtől. Ma sem rosszabb a helyzet, ld. 4G mobil hálózatok. (Bezzeg 20-30 éve?)

A párizsi theatrophone megalkotójáról eddig semmilyen adat nem került nyilvánosságra. A dalműtelefont a Puskás Ferenc huszárfőhadnagy vezette, Budapesti Telefonhálózat Vállalat munkatársai készítették el. Ennek a társaságnak az adott időszakban Nikola Tesla volt a főmérnöke. Kizárt, hogy a szükséges transzformátorok nem az ő termékei. (Mivel a huszár uniformisnak – úgy tudom – nem része a transzformátor!) Mindezt alátámasztja, hogy 10 év múlva, 1892 tavaszán Tesla édesanyja elvesztése után, rehabilitációs célból hosszabb időt töltött Pomázon nagybácsikájánál, Pavle Mandichnál. Teslát édesanyja halála annyira megviselte, hogy néhány hétre visszajött a maláriája, valamint néhány hajtincse azonnal megőszült. Zágrábról Pomázra az út Budapesten keresztül vezetett már akkor is, meg még ma is. Kizárt, hogy Puskásék a trafó ügyében nem konzultáltak Teslával, aki kiválóan beszélt, többek között magyarul is.

Az már egy másik történet, hogy a budapesti Telefonhírmondó üzembe-helyezéséhez Puskás Tivadarnak csak szóbeli engedélye volt, melyet azonban öccse, Albert bátyja halála után nem „örökölt”. A Telefonhírmondó vállalat csak úgy maradhatott üzemben, hogyha Puskás Albert eladja a szabadalmi jogokat Popper István mérnöknek. Ő, 1894. október 29.-i dátummal gróf Andrássy Géza, gróf Keglevich István, gróf Klobusiczky János, gróf Eszterházy Mihály, Latinovics Albin, gróf Karácsony Camillo és gróf Hadik-Barkóczy Endre társaságában részvénytársaságot gründolt.

Ekkor költözött a „stúdió” a Kerepesi út (ma Rákóczi út) 22-be, mely felújítva 1925-ben aztán a Rádióhírmondó (Magyar Rádió) első stúdiója lett. Ekkor emelkedett az előfizetők száma egy év alatt 700-ról 5000-re. A maximumot, már a rádióval párhuzamosan üzemeltetve, 1930-ban 9100 előfizetővel érte el. Mindez természetes, hiszen 1933-ig. a Laki-hegyi nagy adó és „szivar antenna” megépítéséig a vezetékes műsor „zenei” minősége nagyságrendekkel jobb volt, mint az amplitúdó modulált rádióhullámok vétele, detektoros készülékkel. (…és akkor még meg sem említjük, hogy a telefonhírmondón csak a keményen cenzúrázott Budapest I. műsort lehetett venni. Nem adatott meg az eltévelyedés lehetősége, se London, se Moszkva irányába. Ezért aztán, a kórházakban egészen 1944. decemberéig szólt a Telefonhírmondóban a Budapest I. műsora, (majd megjelentek az utódok: egészen hamar a vezetékes-rádió, és 45 év múltán a kábeltelevízió.)

Az 1894-ben grófokból összehozott Telefonhírmondó Részvénytársaság nem befektetni, hanem csak kivenni akart a „beszélő újságból”. A fejlesztések elmaradtak. A világ első műsorszóró kísérlete nem tette világhírűvé Puskás Tivadart, annak ellenére, hogy közel 30 évvel megelőzte korát.

A Magyar Rádió csak – éppen 90 éve – 1925. december 1-jén kezdte meg a műsorszórást.

Végezetül csak egy kis extra adalék: Puskással egy idős, és szintén Párizsban „futott be” világhírű festővé Munkácsy Mihály. Mindehhez, anno Párizsban Tivi adta az anyagiakat, azonban manapság ez már senkit sem érdekel.

A tanulságokat pedig, vonja le mindenki önmaga!

Budapest-Kelenföld, 2015. november 18. (Puskás Tivadar mészkő szobránál.)

Dr. Horváth László Ferenc