A 12. a osztály (osztályfőnök: Szabó László)

A 12. b osztály (osztályfőnök: Mészáros József)

A 13. e osztály (osztályfőnök: Sós Ferenc, kollégiumi nevelőtanár: Deák Éva)

Czudar Luca (13. e) Dobos Anita Szalagavatóra című versét mondta el

Hepp Martin (12. b) egy Marcus Aurelius-idézetet adott elő „Egymás kedvéért születtünk” címmel

Heller Ferenc intézményvezető mondott ünnepi beszédet

Kedves Diákok!
Tisztelt Szülők és Hozzátartozók!
Vendégeink! Kollégáim!

Elérkeztünk a 2013-14-es tanév szalagavató ünnepéhez! Köszönjük, hogy itt lehetünk a Telekom székházában. Pár éve még abban bíztunk, hogy ezen ünnepünk fél évszázadon át itt történhet majd. Lehet, ez az utolsó itt, világunk nagyon gyorsan változik!

Mégis vannak olyan szokások nemcsak Magyarországon, hanem más tájakon is, melyek hosszú-hosszú időkön keresztül fennmaradnak, még ha némiképp átalakulnak is. Ilyen fontos pillanat például generációink életében, amit a japánok a „tetőünnepnek” neveznek, a németeknél, osztrákoknál ez a „glenichnifest”, nálunk bokrétaünnepnek hívják. Sokan láttuk filmeken, vagy akár át is éltük ezeket.

Épül az új nemzedék háza, az alapokat régen lerakták már, a falak fölemelkedtek, elértük a legfelső szintet. Ilyenkor az építésvezető, a pallér egy szalagokkal díszített fát tűz ki a koszorúra. Örüljön a rokonság, vigadjon az építőkkel együtt, a munka oroszlánrészén túlvagyunk már! Hiszen csak a tető alá kell hozni a házat, és eléri végső formáját!

Persze munka még bőven akad majd a gerendák ácsolása, a lécezés és a cserepezés után is! A belső válaszfalak húzása, a vakolás, a csövezés, fűtés, villanyszerelés. Kellenek majd az ajtók és az ablakok is! Nem is beszélve még parkettázásról, a burkolásról, a festésről. A lakás bútorozása csak a majdani beköltözők ködös elképzeléseiben, no meg az egészet jócskán finanszírozó szülők fejében jár!

Jómagam 1975-ben, 19 évesen – annyi idősen, mint ahány évesek ti most vagytok – éltem át ezt. Segédmunkás voltam két egymás melletti társasház építkezésén, Budán. A mesterek akkor a hatvanas életéveiket taposták, mégis képesek voltak napi 10-12 órán keresztül az állásokon mondani, hogy már megint kövér vagy sovány a malter, elfogyott a tégla, s közben meg nem állt a kezük, csak rakták a falat. És a falak szemlátomást nőttek napról napra!

Még ma is meghatottsággal gondolok vissza arra a pillanatra, mikor a legfelső szint tetején megjelent a „gleichni” fa, a bokréta. Sajgó izmaimat, a tenyeremről cafatokban lejött bőrt, a mesterek korholását feledve, hunyorogva szemléltem, ahogy az ágakon lévő szalagok vígan libegtek-lobogtak a szélben.

Láttam munkánk eredményét, a falak ott magasodtak, álltak szilárdan!

Kedves végzősök!

Most is hasonló érzések kavarognak bennem. Rátok nézek, megnőttetek! Nemrég iratkoztatok be a Puskásba, és most itt vagytok az érettségi előtt. Büszkék vagyunk rátok, ahogy szüleitek is büszkén és kicsit meghatottan szemlélnek benneteket!

Nyolcvan ház, nyolcvan építmény! Van négyszintes és ötemeletes, de mindegyik formás, kirajzolódtak a körvonalak, és hipp-hopp, meglesz a tető, az érettségi! (Reméljük, egyetlen fal sem fog megrepedni a szerkezet súlya alatt, s nem kell renoválni!)

Ne feledjétek azt sem, még rengeteg a munka! Az építmény a tető felhelyezésével még a „szerkezetkészet” sem éri el! Vár a szakma, azután más iskolák, az egyetem, a tanulásnak sosem lesz vége! Ugye emlékeztek: „Tanulni, tanulni, tanulni!”

No, de legyen elég a papolásból! Tudom, fejetekben már „az új őrület”, az a nyavalyás „after party” járhat, hiszen „buli van”, ráadásul miért kell most az építőiparról beszélni?

Hiába, a „kleitni” (így, kicsit svábosan) már nem a régi, de a szalagok itt vannak, hát hadd táncoljanak!

Jöjjön a Pallér! Gyere, Lacibácsi a segédekkel, tűzzétek ki a bokrétákat!

Ja, majd elfeledtem… Nemrég jártam a Garas utcában, Budán.

Azok a bizonyos házak még állnak, a vakolat sem hullott le, csak a környéki fák magasabbak, mint a házak maguk, közel negyven év után! Remélem, nektek is megadatik majd ez az élmény! Kedves diákok! Őrizzétek és vigyázzátok az ünnepet!

Az osztályok névsorát dr. Horváth László Ferenc igazgató olvasta

Fazekas István (12. a), osztályfőnöke Szabó László

Szalagtűzés után a 12. a osztály

Kátai Kristóf (12. b), osztályfőnöke Mészáros József

Szalagtűzés után a 12. b osztály

Kártyás Bálint (13. e), osztályfőnöke Sós Ferenc

Szalagtűzés után a 13. e osztály

Heller Ferenc intézményvezető és dr. Horváth László Ferenc igazgató szalagtűzése

Ákos Ilyenek voltunk, majd Máté Péter „Zene nélkül mit érek én?” című számát Boros Viktor, Kelemen Viktor, Hernádi István (11. e) és Rédl László (10. a) énekelte el. Közreműködött gitáron Fodor Krisztián (11. b), Hegyi Ádám (11. a) és
Tasnádi László (14. b), a dobnál Kovács Dominik (11. a)

Minden osztály bemutatta a Puskásban töltött évek legemlékezetesebb pillanatait összefoglaló kisfilmjét.
Képünkön a 13. e osztály

Halmágyi Erika és Tündik Zoltán (13. e) néptáncbemutatója

A 12. a osztálytánca a Grease zenéjére (betanította: Kiss Róbert)

A 12. b modern tánccal mutatkozott be (betanította: Nagy Gábor)

A 13. e osztály Dance Evolution címmel adott elő táncot (betanította: Fellegi Annamária)

Az iskola tantestületének tanárnői kánkánt adtak elő a Moulin Rouge-ból (betanította: Fellegi Annamária)

Keringő a szalagavató zárásaként (12. a osztály)