A Puskás Tivadar Rádióamatőr Klub tagja, Cserpák Ferencné aranyérmet szerzett a szerbiai Kopaonikban 2012. szeptember 10-16. között megrendezett 16. ADRF Világbajnokságon. A rádiós tájfutás RH kategóriájában elért világbajnoki első helyezéshez ezúton gratulálunk!

A Puskás Tivadar Rádióklub tagjai az alábbi eredményeket érték el:

Cserpák Ferencné: RH versenyszámban világbajnok, RH versenyszámban ezüstérmes csapattag, URH versenyszámban bronzérmes csapattag, URH versenyszámban 11. helyezés, gyorsasági versenyszámban 12. helyezés, foxoring versenyszámban 4. helyezés

Radics Anna: URH versenyszámban 12. helyezés, gyorsasági versenyszámban 22. helyezés, RH versenyszámban 21. helyezés, foxoring versenyszámban 13. helyezés

Brunner Sándor: RH versenyszámban 4. helyezésű csapattag, URH versenyszámban 12. helyezés, gyorsasági versenyszámban 5. helyezés, RH versenyszámban 11. helyezés, foxoring versenyszámban 9. helyezés

László Károly: RH versenyszámban 4. helyezésű csapattag, URH versenyszámban 28. helyezés, gyorsasági versenyszámban 14. helyezés, RH versenyszámban 22. helyezés, foxoring versenyszámban 28. helyezés

Mucsi Mihály: URH versenyszámban 11. helyezés, gyorsasági versenyszámban 13. helyezés, RH versenyszámban 28. helyezés, foxoring versenyszámban 7. helyezés

Patocskai István: RH versenyszámban 7. helyezésű csapattag, URH versenyszámban 8. helyezés, gyorsasági versenyszámban 17. helyezés, RH versenyszámban 7. helyezés, foxoring versenyszámban 6. helyezés

 „Embert próbáló megmérettetés volt”

Cserpák Ferencné beszámolója az idei versenyről és az előzményekről

Éppen tíz évvel ezelőtt, 2002 őszén kezdtem el tájfutni, majd a következő évtől rádiós tájfutni, amelyre a junior világbajnok rádiós tájfutó fiam, Zsolti beszélt rá. Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében, Demecserben lakom, így a Nyíregyházi Városi Rádióklub keretében kezdtem el a versenyzést, a „rókavadászatot”.

2011-ben sporttársam és egyben a kedvesem, László Károly ajánlására átigazoltam a Puskás Tivadar Rádióamatőr Klubba.

A válogatott keretbe 2008-ban kaptam meghívást először, így sikerült kijutnom a dél-koreai világbajnokságra, ahol csapatban arany- és ezüstérmet szereztem. A következő évben a bulgáriai Obzor mellett rendeztek EB-t, ahol a verseny előtti edzőtáborban is részt vettem. A felkészülés meghozta a gyümölcsét, mert egyéniben bronzérmet, csapatban pedig ezüstérmet szereztem. A 2010-es VB Horvátországban, Opatijában volt. Erre a versenyre is nagyon készültem, csapattársaimmal négynapos edzőtáborban vettünk részt Delnicében, ahol ismerkedtünk a terep adottságaival. Itt is sikeresen vettem az akadályokat, mert csapatban ismét világbajnok lettem. Tavaly Romániában, Félixfürdőn volt a kontinensviadal, ahonnan ismét csapatarannyal tértem haza.

Az idei világbajnokságot – 16. ARDF World Championships 2012 – Szerbiában, Kopaonikban rendezték meg.

A versenyre való felkészülést párommal és edzőmmel, László Károllyal végeztük. Szigorú program szerint délelőtti és délutáni futóedzéseket végeztünk, és rendszeres hétvégi versenyekkel készültünk fel az OB-ra, ahol eredményesen szerepeltem. A VB-re való felkészülés része volt az országos bajnokságot követő kétnapos edzőtábor, amely hatékonyan hozzásegített a világbajnokságon elért sikeres szereplésemhez.

Szerbiába, Kopaonikba mindenki úgy jutott ki, ahogy tudott. Én csapattársaimmal (László Károly, Mucsi Mihály, Brunner Sándor) együtt, személygépkocsival vágtam neki a 700 kilométeres útnak. Egy csodálatos nemzeti park közepén található völgykatlanban, egy 1700 méter magasságban fekvő síparadicsomban volt a versenyközpontunk és a szállásunk. A rendezők kitettek magukért, messzemenően gondoskodtak a 32 országból érkező 500 versenyző és kísérő kényelméről.

A versenyek is ebben a völgykatlanban és mellette zajlottak. A terepet a domborzat szabdaltsága, a nagy szintkülönbségek, a gyors folyású patakok, a nagy kiterjedésű, ingoványos területek, valamint hatalmas, kidőlt fenyőfák nehezítették. Az „öreg rókák”, akikkel beszéltem, elmondták, hogy ilyen nehéz fizikai és technikás tereppel még egyetlen jelentős versenyen sem találkoztak. Valóban embert próbáló megmérettetés volt.

A korábbi világversenyeken „csak” két versenyszám volt, az 5 adós RH és az 5 adós URH (ezek az adók 5 perces periódusokban sugározták a jeleket). Így minden adó 5 perc elteltével újra hallhatóvá válik, és lehet rá mérni. Ezek a jelek akár több kilométerről is foghatók. Tavaly Romániában, Félixfürdőn volt először gyorsasági versenyszám is, amelyet a mostani világbajnokságon is megrendeztek. Ez annyiban különbözik a megszokott versenyektől, hogy – bár RH készülékkel mérjük – itt 10 adót helyeztek ki a terepre, lényegesen kisebb területen. Az adók két csoportra oszthatók: 5 adó lassabban, 5 adó gyorsabban adja a jeleket. A két adócsoport között egy úgynevezett „átmenő” adót is érinteni kell. A két adócsoportot azért nem keverhetjük össze, mert minden csoport más frekvencián sugározza a kis teljesítményű jeleket. Ennél a versenyszámnál egy adó 12 másodpercig ad, tehát egy perc után ismétlődnek a jelek. Ez a versenyszám gyors döntésre készteti a versenyzőt, hiszen mire kikeressük a frekvenciát, már rég nem az az adó ad, hanem a következő.

A foxoring versenyszámmal Kopaonikban találkozhattunk először. A versenyszám lényege, hogy a versenyzőnek a tájékozódási képességét is, és a technikai tudását is próbára tegyék. A térképre be vannak rajzolva azok pontok (karikák), amelyekben megtalálhatók a minimális teljesítményű adók, és csak a pont közeli mérésekkor adnak jeleket (5-10 méter). Ezeket kell megtalálni, az SI dugókat pontérintéssel érinteni, és irány a Bacon-adó, majd a cél. A Bacon-adó sem régi keletű találmány: én Dél-Koreában találkoztam vele először, ahol körülbelül egy kilométerre volt a céladótól elhelyezve. Mára ez a távolság lecsökkent száz méter alá. Ez az adó a többi adótól eltérően egy másik frekvencián állandóan sugározza a jeleket, és megfogása után szalagozott kordon között bevezetnek a célba.

László Károly

Radics Anna

Brunner Sándor

Mucsi Mihály